Mit ünneplünk október 23-án?
Az 1956-os év slágere a Bárhogy lesz, úgy lesz volt. Október 23-án azonban az egyetemi ifjúság és a hozzá csatlakozó tömeg azt mondta: ne legyen akárhogy!
Elég volt a megalázottságból, a félelemből és kiszolgáltatottságból, az éjszakai elhurcolásokból és a rögtönítélő népbírósági perekből.
Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10-én.
Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásához vezetett.
November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott szabadságharca így végül elbukott.
Bajót és a megemlékezés:
Ma gondolatban visszamegyünk egy fél évszázadot az időben. A magyar történelem egyik jelentős eseményére emlékezünk, ami 1956. október 23-án kezdődött.
Felidézünk egy eseménysorozatot, amely annyiféle, ahány ember ahányféleképpen megélte, ami alig megfogható.
Ez az ünnep magába sűríti mindazt, amit a magyarság kívánt, amire vágyott, amit magának követelt. Az ünnep jelkép és tanítás. Jelképe a hősiességnek, tanítás arról a nemzeti egységről, amely a felkelés tüzében, egyéni és közösségi áldozatok között született.
Azt mondják, a történelem nem ismétli önmagát. Mégis meghökkentők a párhuzamai. A magyar forradalom úgy kezdődött, az ifjúság tüntetésével, mint 1848 márciusában az a másik forradalom, úgy is folytatódott, a túlerővel vívott reménytelen harccal, s úgy is végződött, vezérei legyilkolásával. Több mint két emberöltő távlatában, amikor fogynak a tanuk és az emlékezet rostáján is egyre több emlékfoszlány hullik át, egyre fontosabbá válik az emlékezés, pontosabban az emlékezés kollektív akarata. Az emberi agy csodálatos működése csak azokat az ismereteket őrzi meg tartósan, amelyek fontosak az élet szempontjából, vagy azokat, amelyeket fontossága miatt folytonosan felidézünk, s ezáltal újra, meg újra bevésünk. Ilyen folyamat az emlékezés, s a közös ünnepi megemlékezés is.
Bajóton elérhető az esemény ezen az oldalon!