Bajót és környéke már ősidők óta lakott helynek számít, az itt talált régészeti leletek is erről tanúskodnak. A község határában az Öreg-kő keleti hatalmas sziklafalában, a Jankovich-barlangban őskori maradványokat, köztük az ősember solutréi kultúrájának és magdaléni kultúrájának számos ritka- és érdekes emlékét – finoman kidolgozott kő- és csonteszközöket – találtak.
Jankovich-barlang Hossz: 88 m Mélység: 5,5 m Magasság: 19,5 m Függőleges kiterjedés: 25 m Tengerszint feletti magasság: 346 m
A római korban itt egy település volt, helyén faragott kőtárgyak, pénzek kerültek elő, s egy domborműves sírkő is, melyet a plébánia falába építettek be.
A környéken a honfoglaló magyarok is korán megtelepedtek, az itt feltárt honfoglalás korából származó sírlelet bizonysága szerint.
A település nevét az írásos források 1202-ben említik először. Első birtokosa a spanyol származású Bajóti Simon ispán volt, ő védelmezte hősiesen maroknyi íjászával Esztergomot 1242-ben a tatároktól. Kézai Simon krónikája szerint a község neve is spanyol eredetű.
Bajóton egy vár is állt egykor, alapfalainak maradványai a templom déli oldalán sokáig láthatók is voltak, 1332 körül azonban minden bizonnyal elpusztult, birtokosainak háborúskodásai miatt, mert többé nincs említve.
A községet a törökök többször elpusztították, de mindannyiszor újranépesült. 1706-ban a labancok úgy feldúlták, hogy újra kellett telepíteni.
Határában a 19. században szénre bukkantak, és a területet bányaművelés alá is vették.
Forrás: Wikipédia