Kóthay Ernő (Bajót, 1926. november 18. – Tata, 1982. május 26.) festőművész.
Élete
1926. november 18-án született a Komárom-Esztergom vármegyei Bajóton. Festészetet tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Bencze László tanítványaként. A későbbiekben pedig Baján tanult Rudnay Gyulánál. 1952-ben telepedett le Komárom megyében, Tatán. Több önálló kiállítása is volt Tatán kívül Komáromban és Nagyigmándon is. Elnyerte Komárom megye művészeti díját. A festészet mellett gobelintervezéssel is foglalkozott. 1982. május 26-án Tatán érte a halál.
1983-ban Tatán a Kuny Domokos Múzeumban emlékkiállítást rendeztek számára.
Kóthay Ernő (Bajót, 1926, Tata, 1982) alkotása: Vízpart
Muzslay István (belgiumi névhasználata szerint István Muselay) (Bajót, 1923. január 9. – Leuven, 2007. május 14.) jezsuita szerzetespap, az alkalmazott közgazdaságtan professzora a Leuveni Katolikus Egyetemen, a Collegium Hungaricum volt igazgatója, a Társadalomtudományok Pápai Akadémiájának tagja.
Muzslay István a Collegium Hungaricumban 1999-ben
Pécsett, a jezsuiták Pius gimnáziumában végezte középiskolai tanulmányait. 1942-ben belépett a jezsuita rendbe, és 1951-ben szentelték pappá. Társadalom- és Közgazdaságtudományi tanulmányait Hollandiában, a Tilburgi Egyetemen végezte. 1953-tól Belgiumban, Leuvenben élt. 1961-ben nevezték ki tanárnak a Leuveni Katolikus Egyetem Alkalmazott Közgazdaságtudományi Karán, ahol 1983-ig tanított. I. Baldvin belga király Lipótrenddel és bárói címmel tüntette ki.
Létrehozta a Segély a Magyar Ifjúságnak karitatív szervezetet, amely 2005-ig több millió belga frank anyagi segítséget nyújtott tehetséges magyar fiataloknak Belgiumban és Magyarországon egyaránt. Nagy szerepet játszott abban, hogy az 1922-től a Leuveni Katolikus Egyetem Könyvtárában őrzött, Ómagyar Mária-siralmat tartalmazó Leuveni kódex 1982-ben visszakerülhetett Magyarországra.
1983-as nyugdíjazása után még hosszú ideig a Közép-Európai Kutató Intézet vezetője, illetve 1998-ig a Collegium Hungaricum igazgatója volt.
Tudományos munkásságáért II. János Pál pápa 1994-ben a Társadalomtudományok Pápai Akadémiájának tagjává nevezte ki. 2005-ben a Magyar Örökség díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Rövid kórházi kezelés után, 2007. május 14-én halt meg gyomorvérzésben a leuveni Szent Szív Kórházban.
Művei
- Holland-magyar/magyar-holland szótár, magán kiadás, 1957.
- Structure de la langue hongroise, Université Catholique de Louvain, 1966.
- Economie en welvaart van Hongarije, Antwerpen, Standaard 1967.
- Hedendaagse hongaarse poëzie, Leuven, 1967, [Cahiers van het Instituut voor
- Onderzoek van Midden-Europa 4.]
- Cours de Hongrois (Niveau B), Louvain-la-Neuve, Université Catholique de Louvain,
- 1976.
- Gazdaság és erkölcs, Márton Áron Kiadó, 1993. (2., bővített kiadás 1995.)
- A tarisznyás. Önéletrajzi elbeszélések, Igen Kiadó, 1998.
- Az egyház szociális tanítása, Márton Áron Kiadó, 1997.
- Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000), Márton Áron Kiadó, 2000.
- Tallózás a magyar költészetben, Márton Áron Kiadó, 2003.
- cikkek a Documentation sur l’Europe Centrale ill. a Távalatok c. folyóiratokban